VÁLJ A GÉNJEID MESTERÉVÉ!
...avagy konyhanyelven az epigenetikáról.
Az epigenetika tudománya időzített bombaként ketyeg az orvostudományok íróasztalának egy rejtett fiókja mélyén!
Ez a csupán pár évtizedes tudomány teljesen újszerű megközelítésből magyarázza az emberi test működésének mechanizmusait. A napjainkban elfogadott ismeretekkel és az ebbe vetett hiten alapuló tudásunkkal szemben álló elképzelés teljes egészében megváltoztatja az egészséggel kapcsolatos világképünket. Olyan lehetőséget biztosíthat a változásra nyitott, és az ezért dolgozni is hajlandó embereknek, amivel eddig sosem tapasztalt módon lehetünk képesek helyreállítani az egészség feltételeit szervezetünkben, illetve tartósan fent is tudjuk tartani azt.
Hogy miért nem robbant még be a köztudatba ez a bomba? Mert ez az eddigi ismereteinket alapjaiban feje tetejére állító tudomány szakít a gyógyítás fogalmával abban az értelemben, ahol a beteg egy passzív résztvevő az egészség helyreállítását célzó folyamatban. Az epigenetika, illetve az erre épülő technikák azoknak nyújt segítséget akik tenni akarnak magukért, akik képesek időt és energiát szentelni arra, hogy testüket és szellemüket meggyógyítsák és fejlesszék.
Négy-öt évtizeddel ezelőtt Dr. Bruce H. Lipton egyetemi oktatóként sejtbiológiát tanított az Egyesült Államokban. Kísérletei során arra lett figyelmes, hogy ha teljesen azonos sejteket különböző környezetbe helyez, a sejtekből más és más szöveteket kezdenek el felépülni. Egyre szélesebb körben végzett kísérletei bebizonyították, hogy a környezet alapvetően meghatározza a sejtek működését. Ez a megfigyelés alapozta meg az epigenetika elméletét.
Génjeink aktivitását a sejtek szabályozzák, a különböző ingerek, az eltérő környezet hatására a sejtek bizonyos géneket aktiválnak, mások működését leállítják. A környezetet úgy kell értelmeznünk, hogy az a környezetről alkotott képünk. Ez a kép személyenként változik, egy adott környezetet más-más emberek másként értelmeznek, másnak látnak. Egy zajos szórakozóhelyen például van aki megéli a kiteljesedés állapotát, de van olyan is aki szorongva menekülne. A sejtek környezetét viszont az érzelmeink, programjaink, tudatállapotunk szerint az agyunk irányítása alapján a szervezetünk teremti meg.
A különféle érzelmi, lelki traumák módosítják a gének felépítését, szerkezetét. A jelenleg széles körben elfogadott elmélet szerint, amikor ezen géneket átörökítjük, átadjuk az ehhez a génhez tartozó betegségek lehetőségét is. Ez azt jelentené, hogy a génjeim áldozata vagyok, kaptam egy csomagot, nincs mit tennem, hajlamos vagyok a hasnyálmirigy rákra. Pont. Apám is, nagyapám is ebben halt meg, ez van.
Na, ezt a hitrendszert rúgja fel az epigenetika elmélete! Dr. Joe Dispenza mára az egész világot bejárt, rendkívül népszerű technikája lehetőséget biztosít, hogy megváltoztassuk a környezetről alkotott képünket, magát a környezetet. Ebben az új környezetben sejtjeink reakciói megváltoznak, deaktiválják a traumák lenyomatait hordozó géneket, és más, az egészség helyreállítását segítő gének működését indítják el. (Dr. Joe egy súlyos, több gerinccsigolyát érintő baleset után, tíz hét múlva felkelt, és edzeni kezdett, pedig sérüléseit orvosai gyógyíthatatlannak ítélték.)
A bántalmazások, erőszakok akár a saját életünkben történtek, vagy azok akár több generáción keresztül a felmenőinken estek meg, alapvetően meghatározzák a látásmódunkat. Ez a látásmód maga a tudatállapotunk. A tudatállapot pedig a tanult viselkedési minták, érzelmi programok, a táradalmi-, szociáls identitás, azaz a magungról alkotott kép. Maga a személyiségünk. Egy orosz katona által megerőszakolt nagymama nőiességén esett durva gyalázat meghatározza az ő érzelmi állapotát, így a viselkedését, személyiségét. Az ő lánya ennek az érzelemnek a rezgéseit már magzati korban szivacsként szívja magába, majd megszületve megtanulja anyjától a mintákat. Később, persze nem tudatosan, továbbadja ezeket a saját lányának, akinél szintén ezek a viselkedési, érzelmi minták határozzák meg az ő környezetről alkotott képét, és ennek a környezetnek a hatására aktiválódhatnak a sejten belül azok a gének, melyek például egy mellrák kialakulásáért felelősek.
Az epigenetika nem a gyógyítók tudománya, itt senki nem tud tenni érted semmit. Ez az öngyógyítás tudománya, ahol Te vagy az egyetlen, aki helyre tudja állítani az egészség feltételeit a szervezetedben. Ami ezután jön, az már annak a hihetetlenül összetett és intelligens rendszernek a feladata, amit a testünknek, szervezetünknek nevezünk.
Napjaink kollektív hitrendszere szerint az orvos dolga, hogy meggyógyítson, én beszedem a gyógyszereket, és várom a gyógyulást. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy felelősséget kell vállalnunk saját egészségünkért, dolgoznunk kell érte, ami gyakran fájdalmas, mert sok évtizedes programokat kell átírnunk. Alapvető hitrendszereket kell kidobnunk, szembesülnünk kell a bennünk működő érzelmi mechanizmusokkal. Akarnunk kell a változást! És ez legtöbbször nagyon nehezen megy, mert az egó a stabilitást, az állandóságot szereti, ezzel teremt biztonságot. Minden változást próbál meghíúsítani, mert az ismeretlen, így veszélyt jelenthet. De nekünk ki kell tartanunk, végezni a gyakorlatokat, és hinni önmagunkban!
Zsenits Ákos
Az epigenetikai elmélete, és az erre épülő technikák működőképessége már többször és egyértelműen bizonyítást nyert a gyakorlatban is, a témával kapcsolatban a nagyon ajánlott irodalom:
Dr. Bruce H. Lipton:
- Tudat: a belső teremtő
Dr. Joe Dispenza:
- A placebó te magad légy!
- Fejleszd a gondolkodásod
- Válj természetfelettivé! – Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái
- Engedd el önmagad… és válj új emberré