Keresés

Epigenetika, masszázs meg ilyesmik

Pár évtizeddel ezelőtt Dr. Bruce H. Lipton amerikai sejtbiológus laboratóriumi kísérleteinek eredményei alapján rájött, hogy teljesen hibás az az elmélet, amit amúgy ő maga is oktat az egyetemen.

Egészen röviden és egyszerűen a következőkről van szó: ha egy sejtet egy petricsészébe helyezünk és biztosítjuk számára a megfelelő tápközeget és hőmérsékletet, az osztódással szaporodni kezd. Egyre több és több, felépítésében és szerkezetében teljesen azonos sejt alakul ki. Dr. Bruce Lipton ezeket a tökéletesen egyforma sejteket szétválasztotta, és különféle petricsészékben eltérő közegbe helyezte azokat. Azt figyelte meg, hogy a különböző környezetben szaporodó sejtekből eltérő szövetek kezdtek kialakulni, az egyikből izomszövet, a másikból bőr, a harmadikból zsírszövet fejlődött.

Kísérleteit folytatva egyértelműen bebizonyította, a sejtek viselkedését alapvetően azok környezete határozza meg. Az eltérő környezeti hatásokra a genetikailag azonos sejtek más és másképpen reagálnak. Megbukott a korábbi elmélet, miszerint a sejt genetikai mintája alapvetően és megmásíthatatlanul meghatározza a sejt működését. Megszületett az epigenetika tudománya.

Szervezetünkben első sorban a vér jelenti a környezetet a sejtek számára, annak összetétele határozza meg a sejtek működését, azt, hogy hogyan viselkedjenek. Bruce Lipton kutatásai alátámasztották az elméletet, hogy a sejtek a környezeti jelek – első sorban a vér összetétele – szerint aktiválnak, vagy deaktiválnak bizonyos géneket. Például a rák, vagy a Parkinson-kór kialakulásáért felelőseket. A vér, a táptalaj összetétele viszont attól függ, hogy az agy utasításai szerint szervezetünk milyen anyagokat termel és juttat el a sejtekhez.

És itt jutottunk el a lényeghez! A különféle betegségek kialakulása majdnem száz százalékban a környezeti hatások eredménye. Az epigenetika tudománya szerint csupán 1-2%-ban létezhetnek genetikailag örökölt betegségek… mindjárt kitérünk rá, miért van ez így.

Az agy figyelve testünk környezetét, a tanult programjaink szerint reagál, és előállíttatja a szervezettel a sejtek számára a táptalajt.

De mi is a környezet? A környezet nem más, mint a mi sajátos és teljesen egyedi képünk, elképzelésünk a környezetről. Ez így elég furán hallik, mert azt gondolnánk, hogy egy adott környezet standard, objektíven leírható elemekből álló egység. De ez nem így van! Az elemek ugyan leírhatók: az ott egy asztal, vele szemben egy ágy, ebben egyet érthetünk jó esetben… de hogy én, vagy Te hogyan érzékeled a környezetet már egyáltalán nem egységes.

Ha én felszállok a buszra az új barátnőmmel töltött fantasztikus éjszaka hajnalán, hát majd szét vet az öröm és könnyedség érzése. A buszsofőr mosolyogva fogadja a borravalót, és az összes utas cinkosan kacsint vissza. A kényelmes ülésben szinte szállunk az úton, akár napokig is tarthatna az út, csodaszép az élet!

A szomszéd ülésben utazó hölgy az egyetlen, aki mogorván és elutasítóan néz rám. A szülei temetésére utazik, alkoholista, agresszív férjét otthon hagyta befizetetlen csekkjeivel együtt. Számára lassan és kényelmetlenül zötykölődünk, a klíma rettentő hideget fúj, a buszsofőr egy paraszt, és nem tud vezetni.

Egy időben vagyunk egy helyen, a környezeti elemek adottak és kategorizálhatóak. Mégis merőben eltérő képet alkotunk a környezetről. Azaz az én környezetem teljesen eltérő az övétől. Az én agyam csodálatosan fincsi hormonokat termel, a sejtjeim zsonganak örömükben. Az ő szervezetében a szomorú anyagok hatására a sejtek talán éppen egy méhnyak rák génjeit aktiválják.

Tehát a környezet nem más, mint a környezetről alkotott képünk.

A környezetről alkotott kép pedig attól függ, milyen program alapján érzékeljük és értékeljük azt. A program viszont megint teljesen egyedi, azokból az elemekből tevődik össze, amiket életünk folyamán tanultunk, tapasztaltunk. Különféle emberektől, különféle környezetben, különféle dolgokat. És mindenki különböző emberektől, különböző dolgokat. Persze vannak nagy és egyértelmű átfedések, társadalmi konvenciók, szokások, hitrendszerek, kollektív viselkedészavarok…

Azt mondják, különféle betegségek örökölhetőek. Kicsit finomítva, a betegségre való hajlam genetikailag örökölhető. Az epigenetika tudománya cáfolja ezt. De akkor miért mutatható ki statisztikailag, hogy egy mellrákos nő leánygyermeke X%-ban szintén mellrákban szenved? A válasz az, hogy a program miatt. Illetve a program által létrehozott környezet, környezeti kép miatt. Az orosz katonák által durván megerőszakolt nagymama már magzati korban „megtanítja” a félelmeit, traumáit leendő lányának. Később a csecsemő lány mint a szivacs szívja magába környezetének legapróbb információit is, és akarva-akaratlanul a nagyi megerősíti gyermekében a félelmet. Ez legtöbbször nem tudatos tanítás persze, csupán egyfajta viselkedés, ami mindenféle oktatás nélkül, rezgések szintjén van jelen, de a pici gyermek minden jelet tökéletesen vesz, és tökéletesen el is raktároz a memóriájában. Ezek határozzák meg gondolkodását, érzelmeit, tudatállapotát, egész személyiségét. Aztán a lány felnő, hordozza az anyjától kapott félelmeket, amik hatására olyan környezet teremtődik szervezetében, amik a sejtjeit a mellrák kialakulásáért felelős gének aktiválására ösztönözheti. Nem tud mit tenni, ezt az egy programot ismeri, senki nincs, aki átírta volna benne azt. Anya lesz, és jobb híján tovább adja a mamától kapott érzelmeket, rezgéseket saját gyermekének. Ez a lány is megtanulja a félelmet, megörökli a traumát és az azzal járó érzelmeket. Ezzel az ő sejtjei számára is megteremtődik az a környezet, amiben a sejtek aktiválhatják a mellrákárt felelős géneket.

Szóval a lényeg az, hogy a környezetről alkotott képünk egyértelműen meghatározza, hogy agyunk hogyan reagál egy adott élethelyzetben vagy szituációban. Milyen anyagokat kezd el termelni a szervezet, és azok milyen hatással vannak a sejtek működésére, milyen géneket aktiválnak, vagy deaktiválnak.

Dr. Bruce H. Lipton persze ezt sokkal szebben és szakszerűbben mondja el, több könyvet írt a témában, és rengeteg videó nézhető meg tőle a weben. Számtalan előadást tartott, melyek végén gyakran feltették neki a kérdést, hogy oké-oké, értjük mi ezt, de Bruce, megmondanád, mi a megoldás? Mit tegyünk? Bruce nem tudta a megoldást, gondterhelt arccal az órájára nézett, és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de hamarosan indul a gépe, el kell érnie azt. Egy alkalommal ott ragadt a fellépése végén, és a következő előadó arról kezdett beszélni, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni a környezetről alkotott képünket. Azt gondolta Bruce, ez marhaság, és lelépett, de a következő ilyen alkalommal végighallgatta a férfit. A férfi Rob Williams volt, a PSYCH-K® nevű módszer megalkotója. Azé a módszeré, melynek segítségével hatékonyan és akár instant módon megváltoztathatjuk hitrendszerünket, a tanult és berögzött programokat, melyek meghatározzák egész életünket. Félelmeinket, korlátainkat, vélt képességeinket. Dr. Bruce Lipton mára lelkesen támogatja és népszerűsíti Rob technikáját.

A KICHARIY masszázs szintén kapcsolódik az epigenetika elméletéhez… vagy inkább gyakorlatához. A „kezelés” alatt a nyomások, érintések és mozdulatok felgyülemlett feszültségeket, blokkokat oldanak, olyan biokémiai folyamatokat indítanak meg, melyek hatására megváltozik a sejtek környezete. Mindemellett egyfajta energiaáramlás is megindul, olyan információk jelennek meg, válhatnak elérhetővé a „páciens” elméje számára, amiket eddig tanult hitrendszere nem engedett meglátni. Például az egészség lehetősége, a gyógyulás képessége. Amint birtokába jut ezeknek az információknak, megváltozik a világról, a környezetről alkotott képe, és képessé válik az öngyógyító folyamatok beindítására. Mindaddig működik ez a dolog, amíg a „páciens” vissza nem esik az ezt megelőző érzelmi, mentális tudatállapotba, ahol ismét megindulhat a leépítést, leépülést segítő érzelmek előtérbe kerülése, ezáltal a sejteknek megteremtődik az a környezet, ahol ismét a betegséget okozó folyamatok és gének aktiválódhatnak. Az egymást követő kezelések egyre jobban és jobban „bebizonyítják” a tudat és a szervezet számára, hogy a javuló fizikai közérzet valós és fenntartható, sőt fokozható. Így a változó tudatállapot hatására egyre intenzívebben és tartósabban képes a szervezet – az agy – olyan környezetet teremteni a sejtek számára, melyben biztosítottak az egészség feltételei.

A KICHARIY távkezelés egy kicsit más alapokról indul, de a lényege ugyanez. Ennek egy kicsit nehezebb elmagyarázni a működését, elég az hozzá, hogy egy bizonyos technikával információkat engedek elérni a „páciens” számára. Eddig rejtett, akár ismeretlen információkat. Mikor ezek elérhetővé válnak, mikor birtokosa lesz azoknak, megváltozik a látásmódja. Másként látja környezetét, megváltozik a környezete. Ettől kezdve a fenti folyamatok szerint történik minden, beleértve azt is, hogy addig működik ez a folyamat amíg a páciens fent tudja tartani ezt a tudatállapotot. Tehát legtöbbször itt is szükséges pár megerősítő „kezelés”, melyek hatására egyre határozottabban és tartósabban marad fent az új látásmód, tudatállapot. Nagy mértékben segítheti ezt a folyamatot egy-egy PSYCH-K® balance (így hívják a kezelést), mely az akadályozó programok, korlátozó hitrendszerek átírásával teremthet akár instant módon is új látásmódot.

Zsenits Ákos