A KICHARIY masszázs® egy egyedi, masszázsra épülő, bioenergetikai kezelés. Mint minden módszer, ez is különböző ősi technikák által fennmaradt tudásból ered. A különféle iskolák tanításai azonban az évek során a tapasztalatok fényében átalakultak, kiléptek szigorú kötöttségükből és ötvöződve integrálódtak a mostba.
Hiszek a tradíciók fenntartásának szükségességében, hiszen ezáltal képes fennmaradni a
tudás. De a tudás csak akkor válik használhatóvá, ha azt be tudjuk illeszteni személyes
tudatállapotunkba, energiarendszerünkbe, napi gyakorlatainkba. Ilyenkor persze szükségszerűen átalakul – a tudás is, és a tudatállapot is. Egy új ötvözetté
Ilyen új, pár éves ötvözet a KICHARIY masszázs®, ami egyfajta gyakorlati megvalósítása az
epigenetika elméletének.
A KICHARIY masszázs® alatt a nyomások, érintések és simítások felgyülemlett feszültségeket, blokkokat oldanak, olyan biokémiai folyamatokat indítanak meg, melyek hatására megváltozik a sejtek környezete. Mindemellett egyfajta energiaáramlás is megindul, olyan információk jelennek meg, válhatnak elérhetővé a „páciens” elméje számára, amiket eddig tanult hitrendszere, átélt traumái nem engedtek meglátni. Például a változás, az egészség lehetősége, a gyógyulás képessége. Amint birtokába jut ezeknek az információknak, megváltozik a világról, a környezetről alkotott képe, és képessé válik az
öngyógyító folyamatok beindítására. Bár többször előfordult, hogy azonnal, az első alkalommal bekövetkezett egy látványos javulás, ami sokáig fent is maradt, de általában több kezelés szükséges az egyértelmű változáshoz.
Az egymást követő kezelések egyre jobban és jobban „bebizonyítják” a tudat és a szervezet számára, hogy a javuló fizikai közérzet valós és fenntartható, sőt fokozható. Így a változó tudatállapot hatására egyre intenzívebben és tartósabban képes a szervezet – az agy – olyan környezetet teremteni a sejtek számára, melyben biztosítottak az egészség feltételei.
A kichariy szó jelentése: kinyitni az ajtót. A fizikai blokkok oldásával megindul a vér és az energia áramlása, változások jönnek létre nemcsak testi, de szellemi szinten is. A változások új lehetőségekhez vezetnek, ajtókat nyitnak meg az elme és a tudat számára.
Egy kérdés marad csak, be mersz-e lépni az ajtón, és ha beléptél, nem fordulsz-e vissza. Ebben segíthet egy PSYCH-K® balance, egy egyedülállóan hatékony módszer, melynek segítségével akár instant módon átírhatók korlátozó programjaid, félelmeid átélt traumáid érzelmi megnyilvánulásai.
A pontosabb megértés érdekében folytassuk egy kis epigenetikai ismertetővel:
Pár évtizeddel ezelőtt Dr. Bruce H. Lipton amerikai sejtbiológus laboratóriumi kísérleteinek eredményei alapján rájött, hogy teljesen hibás az az elmélet, amit amúgy ő maga is oktat az egyetemen.
Egészen röviden és egyszerűen a következőkről van szó: ha egy sejtet egy petricsészébe helyezünk és biztosítjuk számára a megfelelő tápközeget és hőmérsékletet, az osztódással szaporodni kezd. Egyre több és több, felépítésében és szerkezetében teljesen azonos sejt alakul ki. Dr. Bruce Lipton ezeket a tökéletesen egyforma sejteket szétválasztotta, és különféle petricsészékben eltérő közegbe helyezte azokat. Azt figyelte meg, hogy a különböző környezetben szaporodó sejtekből eltérő szövetek kezdtek kialakulni, az egyikből izomszövet, a másikból bőr, a harmadikból zsírszövet fejlődött.
Kísérleteit folytatva egyértelműen bebizonyította, a sejtek viselkedését alapvetően azok környezete határozza meg. Az eltérő környezeti hatásokra a genetikailag azonos sejtek más és másképpen reagálnak.
Megbukott a korábbi elmélet, miszerint a sejt genetikai mintája alapvetően és megmásíthatatlanul meghatározza a sejt működését. Megszületett az epigenetika tudománya. Szervezetünkben első sorban a vér jelenti a környezetet a sejtek számára, annak összetétele határozza meg a sejtek működését, azt, hogy hogyan viselkedjenek. Bruce Lipton kutatásai alátámasztották az elméletet, miszerint a sejtek a környezeti jelek alapján aktiválnak, vagy deaktiválnak bizonyos géneket. Például a rák, vagy a Parkinson-kór kialakulásáért felelőseket. A vér, a táptalaj összetétele viszont attól függ, hogy az agy utasításai szerint szervezetünk milyen anyagokat termel és juttat el a sejtekhez. (Ez a kérdés persze sokkal összetettebb ennél, a sejtek lényegesen bonyolultabb információs csatornákat is használnak, de az közérthetőség kedvéért, ne bonyolítsuk a témát!)
És itt jutottunk el a lényeghez! A különféle betegségek kialakulása majdnem száz százalékban a környezeti hatások eredménye. Az epigenetika tudománya szerint csupán 1-2%-ban létezhetnek genetikailag örökölt betegségek… mindjárt kitérünk rá, miért van ez így. Az agy figyelve testünk környezetét, a tanult programjaink szerint reagál, és előállíttatja a szervezettel a sejtek számára a táptalajt.
De mi is a környezet?
A környezet nem más, mint a mi sajátos és teljesen egyedi képünk, elképzelésünk a
környezetről. Ez így elég furán hallik, mert azt gondolnánk, hogy egy adott környezet standard,
objektíven leírható elemekből álló egység. De ez nem így van! Az elemek ugyan leírhatók: az ott egy asztal, vele szemben egy ágy, ebben egyet érthetünk jó esetben… de hogy én, vagy Te hogyan érzékeled a környezetet már egyáltalán nem egységes.
Ha én felszállok a buszra az új barátnőmmel töltött fantasztikus éjszaka hajnalán, hát majd szét vet az öröm és könnyedség érzése. A buszsofőr mosolyogva fogadja a borravalót, és az összes utas cinkosan kacsint vissza. A kényelmes ülésben szinte szállunk az úton, akár napokig is tarthatna az út, csodaszép az élet! A szomszéd ülésben utazó hölgy az egyetlen, aki mogorván és elutasítóan néz rám. A szülei temetésére utazik, alkoholista, agresszív férjét otthon hagyta befizetetlen csekkjeivel együtt. Számára lassan és kényelmetlenül zötykölődünk, a klíma rettentő hideget fúj, a buszsofőr egy paraszt, és nem tud vezetni.
Egy időben vagyunk egy helyen, a környezeti elemek adottak és definiálhatóak. Mégis merőben eltérő képet alkotunk a környezetről. Azaz az én környezetem teljesen eltérő az övétől. Az én agyam csodálatosan fincsi hormonokat termel, a sejtjeim zsonganak örömükben. Az ő szervezetében a szomorú anyagok hatására a sejtek talán éppen egy méhnyak rák génjeit aktiválják.
Tehát a környezet nem más, mint a környezetről alkotott képünk
A környezetről alkotott kép pedig attól függ, milyen program alapján érzékeljük és értékeljük azt. A program viszont megint teljesen egyedi, azokból az elemekből tevődik össze, amiket életünk folyamán tanultunk, tapasztaltunk. Különféle emberektől, különféle környezetben, különféle dolgokat. És mindenki különböző emberektől, különböző dolgokat. Persze vannak nagy és egyértelmű átfedések, társadalmi konvenciók, szokások, hitrendszerek, kollektív viselkedészavarok…
Azt mondják, különféle betegségek örökölhetőek. Kicsit finomítva, a betegségre való hajlam genetikailag örökölhető. Az epigenetika tudománya cáfolja ezt. De akkor miért mutatható ki statisztikailag, hogy egy mellrákos nő leánygyermeke X%-ban szintén mellrákban szenved? A válasz az, hogy a program miatt. Illetve a program által létrehozott környezet, környezeti kép miatt. Az orosz katonák által durván megerőszakolt nagymama már magzati korban „megtanítja” a félelmeit, traumáit leendő lányának. Később a csecsemő lány, mint a szivacs szívja magába környezetének legapróbb információit is, és akarva-akaratlanul a nagyi megerősíti gyermekében a félelmet. Ez legtöbbször nem tudatos tanítás persze, csupán egyfajta viselkedés, ami mindenféle oktatás nélkül, rezgések szintjén van jelen, de a pici gyermek minden jelet tökéletesen vesz, és tökéletesen el is raktároz a memóriájában. Ezek határozzák meg gondolkodását, érzelmeit, tudatállapotát, egész személyiségét. Aztán a lány felnő, hordozza az anyjától kapott félelmeket, amik hatására olyan környezet teremtődik szervezetében, amik a sejtjeit a mellrák kialakulásáért felelős gének aktiválására ösztönözheti. Nem tud mit tenni, ezt az egy programot ismeri, senki nincs, aki átírta volna benne azt. Anya lesz, és jobb híján tovább adja a mamától kapott érzelmeket, rezgéseket saját gyermekének. Ez a lány is megtanulja a félelmet, megörökli a traumát és az azzal járó
érzelmeket. Ezzel az ő sejtjei számára is megteremtődik az a környezet, amiben a sejtek aktiválhatják a mellrákért felelős géneket.
Szóval a lényeg az, hogy a környezetről alkotott képünk egyértelműen meghatározza, hogy agyunk hogyan reagál egy adott élethelyzetben vagy szituációban. Milyen anyagokat kezd el termelni a szervezet, és azok milyen hatással vannak a sejtek működésére, milyen géneket aktiválnak, vagy deaktiválnak.
Dr. Bruce H. Lipton persze ezt sokkal szebben és szakszerűbben mondja el, több könyvet írt a témában, és rengeteg videó nézhető meg tőle a weben. Számtalan előadást tartott, melyek végén gyakran feltették neki a kérdést, hogy oké-oké, értjük mi ezt, de Bruce, megmondanád, mi a megoldás? Mit tegyünk? Bruce nem tudta a megoldást, gondterhelt arccal az órájára nézett, és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de hamarosan indul a gépe, el kell érnie azt. Egy alkalommal ott ragadt a fellépése végén, és a következő előadó arról kezdett beszélni, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni a környezetről alkotott képünket. Azt gondolta Bruce, ez marhaság, és lelépett, de a következő ilyen alkalommal végighallgatta a férfit. A férfi Rob Williams volt, a PSYCH-K® nevű módszer megalkotója. Azé a módszeré, melynek segítségével hatékonyan és akár instant módon megváltoztathatjuk hitrendszerünket, a tanult és berögzött programokat, melyek meghatározzák egész életünket. Félelmeinket, korlátainkat, vélt képességeinket. Dr. Bruce Lipton mára lelkesen támogatja és népszerűsíti Rob technikáját.
Dr. Bruce Lipton az epigenetikáról
