Az őssejtek korlátlan számú osztódásra, megújulásra képes, nem specializálódott sejtek, amelyek aszimmetrikus osztódás révén önmagukhoz hasonló sejteket képeznek, és emellett utódsejteket is létrehoznak.
A fogantatás után osztódó, majd a méhben beágyazódó magzatkezdemény még „mindenre képes” sejtekből áll, amik a 15. naptól specializálódnak, azaz különböző, egyetlen saját feladattal rendelkező sejtté (ideg-, izom-, csont- és bőrsejtté) alakulnak át. A specializálódásnak azonban ára is van: a sejtek döntő többsége innentől elveszti azt a képességét, hogy az adott szerven kívül bármelyik másik szervben helyt álljon.
Ugyanakkor, ha egy szerv nem működik optimálisan, egy hírvivő anyag segítségével üzenetet küld a csontvelőbe – a csontvelői őssejtek a felelősek a szervezet természetes megújulási szisztémájáért –, amely felismeri az információt, és küldi az őssejteket. Ezek az őssejtek odajutnak a megfelelő szervhez, és az adott szövet sejtjeivé alakulnak, úgy, hogy amikor az őssejt a célterületre érkezik, kihasználja osztódási képességét, és míg ő maga beépül a szervbe, a másolatát továbbküldi. Az adott szerv így képes megújulni, funkcióit megőrizve egészségesen működni.
Az életkor előrehaladtával a termelődő őssejtek száma jelentősen csökken, 25 éves kor után az őssejtek termelődése pedig leáll, tehát felnőtt korban az őssejtek nagy része nyugvó állapotban van jelen, úgy is mondhatjuk: alszik. Mivel az őssejtek jelentik szervezetünk megújulási, regenerálódási bázisát, az őssejt szint csökkenésével különféle betegségek kialakulása kezdődhet el.
